Rákosy Zoltán
Sepsiszentgyörgy, 1910 - 1971, Budapest
Festő, grafikus. A kecskeméti művésztelep növendékeként Révész Imre tanította a festészet alapjaira. A budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, 1935-ben kapott diplomát. Mesterei Kandó László és Vaszary János voltak. A Magyar Iparművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett 1949-től haláláig. Egyéni tárlaton a fővárosban és vidéki városokban mutatkozott be. Murális műveket is készített. Csoportos kiállításokon szerepelt a Műcsarnokban 1950-ben, 1955-ben. Alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatók. /Forrás: www.kieselbarch.hu Rákosy Zoltán fotója /forrás: www.lezo.hu/ RÁKOSY Zoltánfestő, (Sepsiszentgyörgy, 1910. február 22. - Budapest, 1971. május 28.)SzerkesztetteHeitler LászlóMesterei .
RÁKOSY Zoltánfestő (Sepsiszentgyörgy, 1910. február 22.–Budapest, 1971. május 28.)Kecskeméten Révész Imrétől tanult. 1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Vaszary János, Kandó László. 1935-36-ban Kandó László tanársegéde. 1949-től tanár a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Táblakép portréi és figurális kompozíciói mellett munkássága döntő részét adják murális munkái. Rajtuk a műfaj hagyományait követve a leíró-elbeszélő és a dekoratív elemek egyensúlyát teremtette meg. Mesterei: Révész Imre, Vaszary János, Kandó László. Válogatott csoportos kiállítások 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1951 • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest 1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest. Köztéri művei sgraffito (MÁV budapesti főigazgatóság kultúrterme) sgraffito (1957, Ózd, rendelőintézet) freskók (1963, Újpest, Munkásotthon) pannó (1963, Pécs, posta) falikép (1963, Fót, Gyermekváros) sgraffito (1965, Debrecen, Szociális Otthon). Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Irodalom Z. GÁCS GY.: In memoriam ~, Művészet, 1971/8. (Heitler László) A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!n/Forrás/ SgraffitoAlkotás állapota: Veszélyben!ElhelyezkedésDebrecen, Pallagi út 9. (A Szociális Otthon tűzfalán.) Hajdú-Bihar megye Hungary (Magyarország) Lat: 47.556285, Lon: 21.631029 Ki, Mikor?Alkotás paramétereiElhelyezkedés: Közterületen lévő Alkotás jellege: épületdísz, sgraffito • Vallási téma: nem köthető valláshoz • Történelmi téma:nem köthető egyik felsorolt történelmi eseményhez sem • Stílus: modern • Forma: alakos, személyek,egyéb • Anyag: egyéb anyag • Műemléki besorolás: nem besorolható Leírás, sztoriEz itt, egy sajnos félig elpusztult mű. Az épület végének vakolata, épp ahol a Sgraffito lenne látható, hiányzik, az idő megette. Az alkotó majd negyven éve elhunyt. Még igazán címe sincs a műnek. Tegnap akadtam rá, véletlenül. Azt tudom, hogy az épületen belül két szép mozaik van.Kádár György Hortobágy, és Eigl István Lovasok című műveik. Nem találok róluk képet, és ez zárt intézet. A helyreállítás szinte reménytelen. Szerintem még fotó sincs a műről teljes épségében. Ha jól látom, legalább a fele hiányzik, talán három-négy női alak? A fák gondosan takarják az utcáról ilyenkor nyáron az igencsak hiányos sgraffitot. /Forrás: www.szoborlap.hu/
|
Forrás: www.lezo.hu
IN MEMORIAM RÁKOSY ZOLTÁN Tanársegéd volt, amikor elsőévesként, mindenre figyelve, körbenéztem a Képzőművészeti Főiskolán. Szentiványi, Szalay és Rákosy volt az a hármas, akire mind annyian figyeltünk. Szentiványi már akkor is a színek rendjére építette líráját. Szalay már nyújtogatta körmeit, mindig izgatott volt, mindig a drámát kereste és élte. Rákosy virtuózként rajzolt, színakkordjai stabilak voltak, motívumai, képelemei értelmes jelrendszert alkottak. Közben járt-kelt, beszélgetett és mesélt. Áradtak belőle a régi mondák, az éppen megtörténtek pedig átköltött történetekké váltak. És ez a mesélés őt és hallgatóit lekötötte, érdekelte. A mesélő ember zsongott a fülükbe és megjelentek a patakparti nyírfákat nyírviricsért csapraütő kamaszok ugyanúgy, mint történetek Rembrandtról vagy Theodora császárnőről. Akkoriban művészetből megélni fiatal művész számára olyannyira kilátástalan volt, hogy aki festeni akart, valahonnan a létfenntartás minimumát biztosítania kellett. Rákosy elment vidékre tanítani. "Tíz évre" - mondta, "azután nyugdíjba megyek és csak festek." Tíz évi szolgálat 80 pengő nyugdíjat jelentett volna, ami nagyon igénytelen ugyan, de létalap volt. Azután jött a háború, megtizedelve egy generációt. Átalakult a világ. Rákosy főiskolai tanár lett és mintha ráébredt volna az élet valóságaira, tevékenyen munkálkodott az új rend építésén. Tanított. A tanítás életformájává lett. Nap mint nap saját invencióinak kiapadhatatlan áradatát adta hallgatóinak. Tán éppen ezért keveset festett. Hogy valóban keveset-e? Azt festette meg, amit okvetlen meg kellett festenie. Nem voltak felesleges képei. Kitűnő karakterérzékével szinte percek alatt varázsolt portrét a vászonra. A kép szerkezete olyan természetesen alakult a keze alatt, ahogy meséi motívumai szövődtek egymásba. Ez a természetesnek ható motívumszövés magába foglalta a század festői törekvéseinek legjobb eredményeit. Falképei is ezért jók. Helyénvalóan borítják még a nagy tűzfalakat is, ami ugyancsak fogas kérdése a piktúránknak. Az utolsó években is készült, várta a szabad időt, amit a tanár aggályos lelkiismeretével vont meg magától. Készült, hogy mindazt, amit még meg kellett festenie, megfesthesse. Erre mondott nem-et a sorsa. Az újpesti munkásotthonban freskóját, a Papp József téri sgraffitót, Debrecenben egy falképet, a fóti Gyermekváros freskóját, a Nemzeti Galériában néhány művét hagyta maga után. Ezek a művek tovább fognak fennmaradni, mint Rákosy személyes emléke. Emléke a biztos ítéletű festőnek, a tanárnak, az egyenes embernek, akiben a valóság a mítoszokkal keveredett mint a népmesék- ben. Z. Gács György MŰVÉSZET, 1971/8. /Forrás: www.lezo.hu/ Tanítványai: 1. Z. Gács György 2. Paizs László PAIZS LÁSZLÓfestő, grafikus, szobrász (Szentpéterúr, 1935. december 26.-) 1959: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész; 2000 és 2002: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja; 2007: Kossuth-díj. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felében hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei Biennálén megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számít... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése