Rákosi vipera

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egy kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka mérgeskígyó-alfaj, a Kárpát-medence faunájának elismerten legveszélyeztetettebb állata. Az idők folyamán – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból (és a faj szempontjából helytelenül)parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. Az Alföldön a homoki vipera névvel illették, azonban a hivatalostermészettudomány ezt a megnevezést egy másik faj (Vipera ammodytes) megjelölésére alkalmazza.

A rákosi viperáról már Entz Géza is írt az „Adalékok Erdély herpetológiájához” c. művében, de itt a keresztes vipera egyik változataként mutatta be, nem mervén önálló fajként leírni. A fajt 1892-ben kezdte kutatni Méhelÿ Lajos, a kor jeles zoológusa, miután Herman Ottó1892. április 28-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 5. Értekezletén két, a Rákos-patak rétjén fogott „keresztes viperát” mutatott be. Vizsgálódásai eredményeképpen Méhelÿ 1893. május 29-én megjelent esszéjében a szóban forgó példányokat külön alfajként (Vipera berus var. rakosiensis) írta le, majd a British Museum herpetológusával, George Albert Boulenger-vel folytatott levelezés során nagy nehezen elfogadta, hogy valójában az itáliai elterjedésű Vipera ursinii – melynek 1911-ben egy másik alfaját, a karsztviperát (Vipera ursinii macrops) is ő írta le – alfaja. Az ITIS jelenleg – a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt – egyik leírt alfajt sem ismeri el.^[1][2][3][szerkesztés]Rendszertani besorolása

[szerkesztés]A Vipera ursinii egyéb alfajai

Karsztvipera (V. u. macrops)

• Vipera ursinii ursinii – Közép-Olaszország
• Vipera ursinii anatolica – Dél-Törökország
• Vipera ursinii ebneri – Transz-Kaukázustól Nyugat-Kínáig
• Vipera ursinii eriwanensis – Észak-Törökország
• Vipera ursinii graeca – Görögország
• Vipera ursinii macrops – a Balkán északi és nyugati része
• Vipera ursinii wettsteini – Közép-Franciaország

[szerkesztés]Előfordulása

A rákosi vipera eredetileg Ausztriától Bulgáriáig előfordult, de mára már mind e két országból, mind Románia területéről kipusztult. A hajdan két, hansági és alföldi területen létező, nagyobb magyarországi állomány mára kisebb csoportokra szakadt szét. A nyugati populációk elsősorban nedves réteken, lápokon,legelőkön, míg a Duna-Tisza közi állomány a Kiskunság száraz, sztyeppi területein él.

[szerkesztés]Megjelenése

Fiatal egyed

Az alfaj alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperára emlékeztető, egyedre jellemző, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. A hasi oldal szürkeségét piszkosfehér foltok tarkítják. Létezik egy ún. babos változata is, amely hátszalagja apró foltokra, babokra esik szét.^[3]

A rákosi vipera meglehetősen rövid kígyóféle, a legnagyobb mért hím 47,1, a leghosszabb nőstény pedig 59,8 centiméteres volt. A méret mellett a farok hossza és a farokpajzsok száma (a hímeknél 32–38, a nőstényeknél 22–30) alapján lehet megkülönböztetni a nemeket.

[szerkesztés]Életmódja

Mint minden hazai hüllő, a rákosi vipera is telel. Október közepe táján vonul el egy szárazabb, fagymentes helyre (leginkább rágcsálókelhagyott járataiba), ahonnan csak áprilisban kúszik elő meglehetősen legyengült állapotban. A fiatal példányok elsősorbanízeltlábúakkal, különösen egyenesszárnyúakkal táplálkoznak, a kifejlett egyedek emellett kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókákat is fogyasztanak. Évente háromszor vedlenek: tavasszal, nyár közepén és röviddel a téli álomra vonulás előtt.

[szerkesztés]Szaporodása

Áprilisban kerül sor a párzásra. Az időjárástól és táplálékkínálattól függően kb. 100 nappal később, július-augusztusban, olykor szeptember elején kerül sor a fialásra. Az utódok átlátszó, puha burokban fejlődnek, és nem ritka, hogy már az anyaállat testében kikelnek. A tojások száma 4-16 között változhat, általában a nőstény korának előrehaladtával emelkedik. Az azonnal kikelő, szüleik mintázatát viselő, 12-16 centiméteres utódok hamarosan levedlenek. Az első évben havi rendszerességgel kerül sor vedlésre, majd a növekedés lassulásával mind ritkábban.

[szerkesztés]A mérge

A kígyó félénk, rejtőzködő életmódja és alacsony példányszáma miatt marásra rendkívül ritkán kerül sor, ráadásul a rövid méregfogakon kereszül fecskendezett kis mennyiségű, gyenge méreg hatása megközelítőleg egy méh csípésével azonos. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan. Mérge legfeljebb gyenge rosszulétet, kiütést okozhat, marása ellen szérumot sem készítenek. Halálos marásról nem tudunk, ám az esetleges allergiás reakciók miatt kígyómarás esetén mindenféleképpen érdemes orvoshoz fordulni.

[szerkesztés]Védettsége

Az alfajt leginkább élőhelyének csökkenése, szétdarabolódása fenyegeti, katasztrofális állománycsökkenésének okai nem tisztázottak. A két hansági és legfeljebb tíz alföldi populáció kb. 500 egyedet számlál, de ennél lényegesen kisebb is lehet a vadon élő állomány. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2004-ben az Európai Unió LIFE-Naturekeretének 50%-os támogatásával hosszútávú védelmi programot indított be, melynek keretében a Kiskunsági Nemzeti Parkban létrehoztak egy Rákosivipera-védelmi Központot a Rákosi Vipera Védelmi Tanács szakmai felügyelete alatt, az ELTE Genetika Tanszékének és a Fővárosi Állat- és Növénykertnek az együttműködésével. A kunpeszéri központban e célra befogott egyedek szaporítása folyik a szükség szerinti visszatelepítések céljára.^[4] A központban 2010 szeptemberében már hétszáznál is több – tehát a vadon élő állomány egészét meghaladó számú – rákosi viperát neveltek.^[5] A program sarkalatos pontja továbbá az élőhely-rekonstrukció és az érintett területek lakosságának tájékoztatása. 2009-től az érintett szervezetek LIFE+ támogatással folytatják a programot.

A rákosi vipera, Magyarország egyetlen endemikus gerincese 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke 1 000 000 forint. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint veszélyeztetett, szerepel a Berni Egyezmény II. és a CITES I. Függelékében is.

]

Forrás: wikipedia.hu

http://www.rakosivipera.hu/wp-content/uploads/Rosalia_3.pdf


A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993 óta foglalkozik
kiemelt programként a rákosi vipera védelmével. Ez a faj a 20. század során folyamatosan tűnt el ismert előfordulási helyeiről. Felismerve a helyzet
súlyosságát, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal és a Duna–Ipoly
Nemzeti Park Igazgatósággal közösen kidolgoztunk egy komplex védelmi
programot, mely a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett kis termetű
mérges kígyó aktív védelmét tűzte ki céljául. Ez a javaslat „A rákosi vipera
(Vipera ursinii rakosiensis) hosszú távú megőrzésének megalapozása” címmel
2004-ben elnyerte az Európai Bizottság LIFE-Nature alapjának támogatását
(LIFE04NAT/HU/000116). A négyéves program keretében végrehajtott
akciókat négy fő tevékenységi körbe lehet sorolni: élőhely-rekonstrukció,
Rákosivipera-védelmi Központ kialakítása és működtetése, élőhelyek monitorozása, szemléletformálás és a közvélemény informálása. A Rosalia
eme kötete a védelmi program keretében végzett munkák eredményeit
összefoglaló tanulmányokat tartalmazza.
The Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society (MME
BirdLife Hungary) started a program for the conservation of the Hungarian
meadow viper in 1993. This species is showing a rapid decline during
the 20th century, disappearing from its previous range. Realising the
serious situation, together with the Kiskunság National Park Directorate
and the Duna–Ipoly National Park Directorate, we developed a complex
conservation program, which targeted the active conservation of this
small venomous snake. This proposal was approved by the European
Commission in 2004, funding a LIFE-Nature project entitled “Establishing
the background of saving the Hungarian Meadow Viper (Vipera ursinii
rakosiensis) from extinction” (LIFE04NAT/HU/000116). Actions carried out
during the four-year project can be grouped into four major categories: habitat
reconstruction, establishing and operation of the Hungarian meadow viper
Conservation Centre, monitoring of viper habitats, and public relations.
The present volume of Rosalia contains studies summarising the results of
works carried out within the frame of this program.

Büszkék vagyunk rá, hogy Európa öt legsikeresebb, LIFE támogatású természetvédelmi programja egyikének, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által koordinált Rákosi vipera LIFE programnak a partnerei és részesei vagyunk.

A rákosi vipera, ez a kistermetű, 50-60 cm-nél nem nagyobbra növő kígyó Magyarországon 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba. Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.

Mindössze két területen, a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn populációi, az összes többi előfordulási helyén kipusztult. A teljes hazai állomány 500 példány alatt valószínűsíthető. A rohamos állománycsökkenés elsődleges oka élőhelyeik elvesztése, de ritkította őket a kereskedelmi célú gyűjtésük és szándékos pusztításuk is. Pedig az aprócska viperának nincsen erős mérge, szöcskék, sáskák, madárfiókák, rágcsálóivadékok megbénítására szolgál. Emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marás méhcsípés-szerű, gyorsan múló tünetekkel jár.

  

A LIFE program keretében a viperák élőhelyéül is szolgáló gyepek helyreállítására a peszéradacsi területen található két ismert vipera élőhelyet elválasztó erdősáv helyén került sor. A Kiskunsági Nemzeti Parkban, Kunpeszéren Rákosivipera-védelmi Központot hoztak létre, melynek elsődleges célja a veszélyeztetett élőhelyekről bekerült állatok tartása és szaporítása. A program mára 560 viperával büszkélkedhet, ami már több, mint a vadon élő állomány. Csak 2009-ben 173 fogságban született kisvipera látta meg a napvilágot. A vadonba történő visszatelepítésük 2010 elején kezdődik.

Mit tesz az Állatkert?

A Védelmi Központ állatorvosi felügyeletét az állatorvosaink biztosítják, valamint takarmányozási célra tücsköt tenyésztünk számukra. Két szakemberünk tagja a Rákosi Vipera Védelmi Tanácsnak. Ezen kívül az Állatkertben létrehoztunk egy zárt téri szaporítóprogramot segítő telepet.

2001-ben konferenciát rendeztünk a fajvédelmi program kidolgozására, a szükséges védelmi kérdések tisztázására, neves nemzetközi és hazai szakemberek részvételével. Neves hazai herpetológusok közreműködésével kiadtunk egy, a rákosi vipera helyzetével foglalkozó szakkönyvet is. 2009. október 5-én pedig helyszínt adtunk az első ízben megrendezett Rákosi Vipera Napjának.

Az Állatkertben a látogatók a Mérgesházban tekinthetik meg a rákosi viperát.

Forrás: www.zoobudapest.com